Közel a 40-hez család, gyerek mellett tanulok. Mindhárom tényező igényli az internet használatát. 10 éves lányom már most jobban ért az internet használatához, mint én. Zenéket tölt le, filmeket néz meg, illetve vissza, anyagokat keres a házi feladataihoz, mondatokat fordít, ha nem ért valamit a német leckéjéhez. Az iskola osztályzatait a mozanaplóban tudjuk nyomon követni, melyen a szülőknek nap mint nap követniük kell (lehet) a jegyeit. Ezen zajlik a levelezés a szülők és a tanárok között. Ezt nagyon jó dolognak tartok, hisz előbb kapok értesítést az aznapi jegyeiről, mint ahogy a gyermek hazaér az iskolából. (aminek persze ő kevésbé örül)
A munkámhoz szinte elengedhetetlen kellék a számítógép illetve az internet használat. A napi munkaidőmből 6 órát biztosan a gép előtt töltök különböző feladatok megoldásakor.
Hajnalban, mikor nem tudok aludni (sajnos ez sokszor előfordul) bekapcsolom a számítógépet otthon, belépek az e-mail fiókomba, szerencsére most már csak egy van, a többit megszüntettem. Kitörlöm azokat a számomra érdektelen leveleket, reklámokat, hirdetéseket, megválaszolom a fontosakat, mappába rendezem őket.
Nem múlhat el egyetlen nap sem az internetes hírek olvasása nélkül sem. A legfrissebb hírekhez itt juthatok hozzá a leggyorsabban. Kedvemre válogathatok az index, origo, hírkereső cikkei között. Elsősorban a politikai-gazdasági híreket olvasgatom,aztán jöhet a többi, persze ha időm engedi.
A tanulás nem csak a gyermekem, de az én életem meghatározó része is. Rendszeresen nézem az egyetem oldalát, az ETR-ben az órarendet, változásokat, feladatokat, anyagokat, jelenkezek a vizsgákra. Letöltöm a tanáraim által feltöltött, számomra is elérhető anyagokat, könyveket, jegyzeteket. Megoldom a feladatokat, teszteket, beadandókat. szakdolgozatot írok, készülök a következő konzultációra, vizsgákra. Beleolvasok az egyetem híreibe is, hátha találok számomra is érdekes, hasznos információkat.
Néha azért a szórakozásra is jut egy kis idő, skypolok a barátaimmal, külföldön élő ismerőseimmel, rokonokkal, fényképeket küldök nekik, hogy legalább így láthassák a távolban élőket. A közösségi oldalon én is regisztráltam magam, így hamar hozzájutok a róluk szóló friss eseményekről.
Végezetül következtetésként levonva magamat netgenerációsnak tartom, hisz az internet hozzá tartozik a mindennapi életemhez, nélküle üresnek érezném magam...
